Az utóbbi hetekben bizonyára minden vízen közlekedőnek feltűnt, hogy helyenként elszórtan, máshol nagyobb számú döglött kagyló sodródik a vízfelszínen. A harcsahorgászok számára ünnepi időszak ez, hiszen kiváló harcsacsaliról van szó.
Beindult a kagylódöglés a Tisza-tavon, ahol most dőzsölnek a harcsák – derül ki a DrVitéz Tiszavölgyi Gulyás Gábor Facebook-oldalán megjelent videóból.
„Döglik a Tisza-tavon a kagyló, 28-29 Celsius-fokos a víz, az átláthatósága egy méter, de 70 centi biztos. Amikor döglik a kagyló – ugyanúgy mint tiszavirágzásnál –, a harcsa zabál” – hangzik el a horgász rövid helyzetjelentésében.
Az is hallható a július 20-án feltöltött felvételen, hogy a Tisza-tóra befújt a déli, körülbelül 20 kilométer/órás „alszél”, ami megnehezíti a horgászatot, a kuttyogatást pedig szinte lehetetlenné teszi.
Kagylópusztuláskor valóban eredményesen lehet harcsázni, és még a csalival sem kell törődnünk, ott lebeg előttünk a vízfelszínen, csak fel kell tűzni a horogra, írja a Pecaverzum. Két éve Oláh Csabának sikerült a Tisza-tavon egy 41 kilós harcsát ilyen módszerrel kifognia.
A Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. a nyáron tapasztalható kagylópusztulással kapcsolatban korábban azt közölte, hogy aggodalomra semmi ok, nem őshonos fajok hullanak el, hanem az inváziós amuri kagyló (Sinanodonta woodiana).
Ez a faj a ‘60-as, ‘70-es években került be az országba a kelet felől érkező halszállítmányokkal, és hazánkban inváziós fajjá lépett elő. Ma már szinte az összes hazai vízben megtalálható.
Elhullása pontosan abból adódik, hogy nem őshonos Európában, így Magyarországon sem. Vizeinkben él egy őshonos víziatka faj, mely a kagyló köpenyét átfúrva bejut az állat testébe. A köpenyen található sérülésen keresztül bakteriális fertőzés alakul ki, ami végül a kagyló pusztulásához vezet.
A jelenség azért nyáron fordul elő, mert a meleg vízben a baktériumok gyorsabban szaporodnak, így a fertőzés lefolyása is hamarabb végbemegy. Az őshonos kagylófajok alkalmazkodtak a kártevőkhöz, így bennük nem okoz kárt.
„Bár tudvalévő, hogy bizonyos halak szintén előszeretettel táplálkoznak állati tetemekkel, többek között a harcsa is, azonban ennek a halfajnak a »köztisztasági« szerepét csak most ismertük fel igazán” – fogalmazott tavaly a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége (KHESZ), amely a Körösön dokumentálta, ahogy több tucat 3-8 kilogramm tömegű példány, szűnni nem akaró étvággyal, órákon keresztül fogyasztotta a felszínen lebegő kagylótetemeket. Összességében több száz darabot tűntettek el a felszínről, így tisztán tartva az adott folyószakaszt.
„A megfigyelés jól rávilágított a harcsák egy olyan ökológiai szerepére, amelyről kétségkívül – és a harcsákra nézve méltatlanul – kevés ismerettel rendelkezünk” – állapították meg.
Fotó: Tisza-tavi Sporthorgász
